Az Egri Specula csillagászati kupolájának története
A 18. század európai tudományos gondolkodásában a csillagászat már igen jelentős helyet foglalt el. A kora újkor egymást követő természettudományos felfedezéseinek láncolata (Kopernikusz, Brahe, Galilei, Kepler, Newton) alapvetően változtatta meg a kor emberének a világról alkotott felfogását. Ennek következményeképpen a felvilágosodás századaiban a kellően színvonalas egyetemi képzéshez már egyre inkább hozzátartozott a csillagászat elméleti oktatása is. Eszterházy Károly (1725—1799) egri püspök, főispán pontosan megértve a természettudományos kutatások előremutató jellegét és fontosságát, valamint már meglévő gyakorlatok hatását a tervezett egyetemében az asztronómia gyakorlati alkalmazásának megteremtését is célul tűzte ki. Ezzel együtt a kor egyik legfelszereltebb csillagvizsgálóját kívánta létrehozni, benne pedig a legjobb szakembereket foglalkoztatni. Eszterházy korának legnagyobb európai asztronómusát a bécsi egyetemi obszervatórium világhírű magyar igazgatóját Hell Miksa (1720—1792) csillagászt kérte fel a hogy a leendő épület technikai berendező-tanácsadói szerepkörét felvállalva felügyelje a kivitelezést és a műszerek beszerzését.
A csillagásztorony építése 1765-ben kezdődött meg. Eszterházy különös gonddal kísérte végig az építkezést és nagy összegeket áldozott arra is, hogy az obszervatórium berendezése valóban a kor színvonalán álló legyen. Kialakításában egyszerre ötvözi a sokablakos nagy észlelőtermekkel rendelkező obszervatóriumokat és a korban modernek számító kupolás csillagdát. A csillagok észleléseit több helyről is végezhették. Egyfelől a nyolcszög alapú csillagásztorony két nagy megfigyelőtermének tíz hatalmas ablakán, ahonnan az éjszakai égbolton átvonuló csillagokat ablaktól ablakig, a távcsövek áthelyezésével követhették. A termek feletti teraszon épített kis téglaépület egyik szárnyában egy passzázs távcső kapott helyet, a másikban pedig a sötétkamra a panorámavetítővel. A kivitelezési munkálatokban Fazola Henrik, a híres egri kovácsmester is közreműködött. A szerkezetet Hell Miksa 1776-ban a püspök vendégeinek szórakoztatására tervezte. A berendezést csillagászati megfigyelésekre nem használták, tudományos célokat sem szolgált. Segítségével a város nevezetességeit madártávlatból ismerhetjük meg. Az egyemeletes kis építmény tetejét a kupola zárja, ahol az ekvatoriális távcső kapott helyet. A megfigyeléseknek egy korszerűbb helyszínét jelentette a csillagászkupola, ahonnan a helyszín változtatása nélkül az épület legmagasabb pontján 53 méter magasan, a forgatható kupola alól vizsgálódhattak. Az eredeti Gerl-féle kupola félgömb formájú volt, ennek egyik felét a másik alá lehetett fordítani. Ez a megoldás azonban nem volt biztonságos, mert egy erősebb szélroham a külső köpenyrészt könnyen lerepíthette volna. Hell Miksa dolgozta ki a biztonságos, barokkra jellemző harang alakú csillagászati kupolát. Így ír erről 1778-ban Eszterházynak: “..az én találmányom, miáltal a hasonló tetők hibái teljesen kiküszöbölhetők. E tetőnek megvagyon minden kényelmetessége, mellyel egy astronomus Praxisában kellemesen, és könnyű szerrel élni akarhat” A kupola vörösréz burkolata a híres egri vasműves, Fazola Lénárd műhelyében készült. A forgatható csillagászkupola harang alakú kupoláját 1779-ben helyezték fel, az építési munkálatok 1785-ben fejeződtek be. Ebben az időben az angol és francia gyártmányú csillagászati műszereket ismerték el legjobbaknak. A kupola főműszere a parallaktikus lencsés távcső (
Napjainkban az érdeklődők egy teljesen felszerelt, 18. századi csillagászati obszervatóriumot láthatnak, amely szinte azt a benyomást kelti, hogy az egykor élt csillagász épp most hagyta félbe észleléseit és a mai kor csillagásza folytatja azt a látogatók bevonásával. E szempontból az egri csillagászati múzeum modern nevén a Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpont szinte páratlan a világon.
